Egy Blog

A december végén egyre csak erősödő, "2012 olyan jó lesz, hogy!" lelkesedésemből az elmúlt három hét elég sokat lerombolt, napok óta hozzá sem tudok szólni a dologhoz. Szerencsére ez utóbbi is megoldódni látszik, végre belecsaphatok az évbe, ahogy én azt elterveztem.

Meglepő lesz ezt hallani tőlem, de kicsit zavar a tél tökéletes nem létezése. Nem azt akarom, hogy mínusz 20 legyen, térdig érő hóval november végétől február végéig, de ez a kora tavaszi időjárás senki sem jó. Persze a fűtés számlákat nagyon jól érinti a dolog, ezen legalább lehet spórolni, így szerintem el is marad az évi tízezer forintos pluszköltsége a távfűtéssel élő családoknak, de pont emiatt lesz majd minden drágább. Nincs hótakaró a földeken, nem fog rendesen kihajtani a termés, rengeteg lesz a rovar. Szóval drága lesz az összes zöldség és gyümölcs (talán a külföldről behozott nem), a liszt, tehát minden pékáru, stb. De legalább a kevesebb fűtéssel kevesebbet ártunk a környezetnek, ami a globális felmelegedés szempontjából tényleg jó.

Nem kis lelkesedéssel, jó hírekkel a hátam mögött érkeztem meg 2012-be, de a gépem még mindig nincs összerakva, szóval a klasszikus laptopról vagyok. Lassan már azt sem tudom, hogy milyen érzés asztali gépet kezelni... Tehát elkezdtük a 2012-t, remek ételek és egy kicsi, de annál kiválóbb társaságban, a Himnusz után szinte érezni lehetett, hogy itt valami igazán jó kezdődött el. Aztán másodikán, mely az első munkanap volt az évben, kezdett minden úgy alakulni, mint a gyűlölt 2011-ben és azóta is kitart. A holnap még ronthat a helyzeten, de erősebb vagyok mindennél, egy ilyen kis apróság nem baszhat ki velem. Jövő héttől visszatérek a súlyok ide-oda rakosgatásához is, aztán majd emelgetni is fogom őket, de eleinte ennyi is elég lesz. Most akkora a lelkesedésem ezzel kapcsolatban, hogy legalább 20 percet akarok futni minden alkalommal, mert kell a tüdő. Legutóbb ez a futóbolondság nem tartott tovább két hétnél. Csak be kellene vásárolni táplálék kiegészítőből is, mert a rendes étkezés nem az én asztalom.

Az olyró, font és frank árfolyamról ne is beszéljünk, még a végén azt találják hinni, hogy nem vagyok megelégedve szakértő kormányunk ország irányításával. És ez természetesen elképzelhetetlen.

Elérkezett az év utolsó előtti estéje, értelmes bejegyzéssel már csak a világvége évében fogok jelentkezni, a megújult gépemről. Ma sikerült beszerezni a legfőbb alkatrészeket, már csak két apróság és egy hozzáértő emberre van szükségem. Ezekkel a cuccokkal igyekszek kihúzni a következő három évet, majd csak egy videokártyára lesz szükségem, hogy elfusson minden játék. Jó az Age of Empires II-höz nincs szükség gigás kártyára, de a Heroes VI, esetleg egy kikölcsönzött játék igényel komolyabb hardvert.

Holnapra alkohol és étel fogyasztást jósolnak a meteorológusok, igyekszek nem az akaratuk ellen cselekedni!

Találkozunk jövőre, addig legyetek rosszak, csodás év vár ránk!

A nagy karácsonyi vásárlás és a plázában hallható karácsonyi dalok már jól elvették a kedvem az egész karácsonytól. Persze sosem volt nagy lelkesedésem ezen ünnep iránt, de idén hatványozottan igaz ez. Sőt, egyik ünnepért sem rajongok igazán, a húsvétban is csak az a jó, amikor falkában megyünk locsolni és fogyasztjuk a belénk ERŐSZAKOLT alkoholt.

De a két ünnep közötti időszakban annyi jóra számíthatok, hogy végre saját géppel térek az online világba, be tudom pótolni a lemaradásomat sorozatok terén, várhatóan rendszeresen fogok blogolni és minden jobb lesz.

A szombati nem tervezett fejszellőztetős sétálás oda vezetett, hogy megfáztam. Fáj a torkom és rám tört az általános kedvetlenség. Eddig sem voltam túl lelkes és ez általában is így szokott lenni, de most aztán még a kutya is rosszul fekszik! Remélhetőleg holnap a boltba csak kedves és intelligens emberek fognak betérni, vesznek sok jó dolgot és elégedetten távoznak.

Én sem hiszem ezt el.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen kacifántos útvonalon is el lehet jutni a Lehel térről az Oktogonra, miközben a Blahára igyekszik a társaság. Persze mindezt éjjel egytől kell elképzelni úgy, hogy egy talán taxis is csatlakozott hozzánk. Miközben az Astoriára akartunk eljutni.

Az meg nagyon nem vicces a BKV-tól, hogy az utolsó három éjszakai járat csak a Béke térig megy. Mondjuk így volt időm szellőztetni a fejemet, kétszer is az éjszaka folyamán.

Mostanra jutottam el oda, hogy leírjam, zavar a számítógépem romlott állapota. Persze az ötöst nem én nyertem meg a múltkor (erről tudnátok, mert mindenhova kiírtam volna és még a TV-ben is szerepeltem volna), pénzt sem találtam az utcán, jóakaróm sincs (vagy csak nem tudok róla), szóval ez az állapot, amiről már oly sokat írtam, hogy mindenkinek a fülén jön ki, nem akaródzik megváltozni. Azt mondogatom magamnak, hogy majd januártól minden fasza lesz, de elég csak az adózásra vetnem egy futó pillantást és rájövök, hogy a mondogatáson kívül sok nem marad. A remény egy undok dög, tilcsák be! Nem mellesleg a nappalok is egyre rövidebbek (másik kedvenc témám), de amint elkezdenek hosszabbodni, az már tavasznak tekintendő, szóval tényleg lesz valami jó a januárban.

Valójában a reklámokról akartam írni, de nincs kedvem túrni a Youtube-t, így mára ez elmarad, csak annyit jegyezzetek meg, hogy a sör-vodka örök klasszikus!

Legutóbb a Távol-Keleti konyha egy nagyon ismert és még könnyebben elkészíthető gyöngyszemét vettem képernyőkre, így most hazautazunk. Egy mindenki által jól ismert, nagyon könnyen elkészíthető magyar ételt, a paprikás krumplit fogjuk elkészíteni. Szerencsére kivajazott tepsi és fürj tojás sem kell hozzá, minden elrakhatja ezeket.

A hozzávalókat bármelyik közértben vagy piacon be tudjuk szerezni körülbelül 1000 forintból. Ebben az árban az elkészítés közben elfogyasztott sörök ára természetesen nincs benne, de hölgyek esetében a sörfogyasztás veszélye nem is forog fenn. Hölgyeim, bontsanak egy üveg fehérbort, kortyolgassák azt mellé, ha elfogyna az egész, ne essenek kétségbe, férjuruk csak értékelni fogja becsiccsentett állapotukat! A burgonyát (krumpli, na) megpucoljuk az erre rendszeresített eszközzel, de ügyesebbek kést is használhatnak, majd felkockázzuk térbeli alakzatokra vágjuk. Méretüknél nem kell az egységességre törekedni, de a szórás se legyen túl nagy, +-10% a megengedett. A művelet végén kétszer mossuk át, majd hagyjuk a vízben. A vöröshagymát megpucoljuk, majd könnyeket eregetve apróra vágjuk. A sírást állítólag többféle módon is el lehet kerülni, a legjobb, ha szólunk valakinek, hogy csinálja meg helyettünk! A hagymát kevés olajon üvegesre sütjük/pirítjuk, ha ez megvan, lehúzzuk a tűzről/főzőlapról. Javasolt ruhát fogni a kezünkbe ehhez, mert a lábos füle roppant forró, a kapkodás pedig bajhoz vezet. A pirospaprikát rászórjuk a hagymára, összekeverjük, visszatesszük a tűzre, ráöntjük a krumplit, majd annyi vizet öntünk rá, ami éppen ellepi. Sót bőven alkalmazzunk, különben íztelen lesz az étel. Amíg fő, a vásárolt virslit (amennyi VV Eszter szájába fér) kibújtatjuk az óvszerből, felkarikázzuk, félretesszük a csípős Piros Arany mellé, befejezzük a sörünket. Amikor a krumpli kellően megpuhult (fakanállal szétnyomható), rádobjuk a virslit és gazdagon nyomunk bele a Piros Aranyból, további három percig főzzük, majd tálaljuk.

Sokan virsli helyett kolbászt és füstölt szalonnát tesznek bele, valamint az elején paradicsomot is raknak hozzá, hogy finomabb legyen. Ez kérem balgaság, mindenki tudja, hogy ezekre nincs szükség, csak elrontják az élményt.

Kenyérrel és a megmaradt sörrel tálaljuk!